Sziasztok. 

Itt olvashatjátok az elkészült műveket. Előljáróba elmondanám pár szóba, miért úgy döntöttem, ahogyan.

Tehát kezdjük hátulról. Enna műve nagyon ügyes, és jól visszaadja a karácsonyi hangulatot. De az az igazi nagy, egyedi ötlet amit kicsit hiányolok belőle. Ginevra műve már sokkal egyedibb, bár kicsit morbid a vége. A kivitelezés viszont nagyon profi, és a korához képest a stílusa is nagyon jó. Pár éven belül rakásra ver majd itt mindekit :)

Cissy és Dumbledore nagyon jól megcsavarták a történetet, és profi munkát adtak be, bár mindketten követtek el olyan hibát, amiért pontlevonás jár. Cissy: Ginny és Harry karácsonya volt a feladat, míg az ő történetében, éppen csak említés esik Harryről. Ez elég komoly hiba! Dumbledore: A kikötés az volt, hogy nem támasztható fel Fred. Természetesen itt arra gondoltam, hogy neki halottnak kell lennie, nem lehet úgy tenni mintha nem halt volna meg. Amit be is tartottál, hiszen csak utólag támasztottad fel... De azért mégis ez így nem volt egészen szabályos.

Mégis úgy érzem, hogy az eredmény korrekt és a valóságot tükrözi, javítsatok ki ha tévedek. :)

Nos akkor a munkák:

Enna:

Már megjelentek az első csillagok az égen, mikor Harry Potter visszaindult az Abszol útról. A hóvihar nem akart csitulni, és az arcát csípte hideg szél. Éppen egy dombon ment keresztül, mikor meglátta az Odút. Nagyon örült, hogy végre visszatérhet a családjához. A kezében lévő 5 kiscsomagot megmarkolta, és még elszántabban lépkedett a hóviharban. Óráknak tűnő percek után, végre beléphetett az Odúba. Megcsapta az arcát a melegség. Mikor beljebb ment, látta, amint James a húgával civakodik egy csokibékás kártyán, Hermione elmerülve beszélget Molly Weasleyvel, és Ront, aki Hugót tanította sakkozni.
- Szia apa !- szólalt meg Harry mögött egy fiúcska hangja.

- szerbusz Albus.
Harry kezét megragadta Albus, és bevezette a szobába, ahol a többi gyerek körülrajongta.
- Ugye elhoztad, elhoztad? – kérdezték kórusban.
Odaadta a gyerekeknek a csomagokat, majd Hermionéhez fordult.
- Arthur megjött már?
- Nem – mondta Hermione – de bármelyik percben megérkezhet.

Molly egy tál süteményt hozott a családjának, és pálcájával felgyújtotta a fenyőfa lámpáit.

  A gyerekek mind kivonultak a szobából Hermione kíséretében. 
Ron lehuppant Harry mellé a kanapéba.
- Már azt hittem sosem érkezel meg. Azt gondoltam, hogy felfalt egy jeti.

-Nagyon vicces- Morogta Harry és vett még egy sütit a tálról.
-  Már alig bírtam megfékezni Jamest, mert mindig a sakk készlet körül szimatolt.
- ő már csak ilyen – mondta mosolyogva Harry és egy nagyot harapot a süteményből.

  
  A következő pillanatban mind a négy gyerek visszafutott a szobába, mindenkin szép dísztalár volt. 
- Remélem Arthur időben megérkezik. Hermione kise mondta, mikor belépett az említett az ajtón.
- A gyerekek mind odaszaladtak.

-         Végre Arthur- zsémbelődött Molly- Már azt hittem, sosem érsz haza. Teddy, ha éhes vagy, szaladj, és egyél valamit.
Teddy Lupin odaszaladt az asztalhoz, út közben megölelte keresztapját, és már ette is a süteményt

A család letelepedett a kandalló elé, és meséltek egymásnak. Elsőnek James mondta el a maga történetét:
- Siriussal, esténként a láthatatlanná tévő köpeny alatt, ki szoktunk menni a rengetegbe. Egyik este találtunk ott egy kutyát, amiről kiderült, hogy egy Crup.
-Mi az a crup? – vágta félbe a történetet Hugo.
- A crup egy mágikus állat. – hadarta Hermione- Hasonlít a kutyára, villás a farka vége, a muglikat nem kedveli.
- Igen, szóval: elneveztük Bolhának.
- Áljon meg a menet ! Ti egy crupot neveltek az erdőben? – Hüledezett Molly.

- A gyerekek mintha meg se hallották volna, folytatták tovább a beszámolót.

Meséltek az első osztályzatokról, Frics megtréfálásáról, a prefektusi fürdőben való viháncolásról, és még sok másról. A nagy élménybeszámoló alatt Harry elálmosodott. Talán el aludt, mert mikor felébredt, Teddy akart vele játszani. Ginny segített Teddynek átöltözni dísztalárba.
 

- Indulás ! – Hangzott sokadára Arthur és Ginny hangja.

Mindenki a kandallókhoz vonult. A tervek szerint, visszamennek mindannyian Roxfortba, és részt vesznek a karácsonyi bálon.
- Roxfort- hangzott Lily hangja

Utána Albus, majd James, Molly, Arthur, Hugo, Ron, Ginny, Rose, Hermione.
Harry és Teddy maradtak utoljára. 
Öt perc múlva, már mindenki a Roxfort előcsarnokában állt. A gyerekek elszaladtak megkeresni a barátait. A felnőttek összegyűltek, és megbeszélték a teendőket, utána mindenki indult a maga dolgára. Harry és Ginny a nagyterembe mentek táncolni. 
- Neville! – Harry nem tévedett, tényleg Neville állt mellette.

- Szia Hary, nem vettelek észre. Oh., szia Ginny.
- Albus sokat mesélt rólad- mesélte Ginny- azt mondta, te vagy a legjobb házvezető tanár.

Nevillen látszott, hogy elpirul.

Harry táncolt Ginnyvel, meglátogatta Hagridet, Beszélgetett a régi barátokkal, és kibékült Dracóval.
Egy varázslóhagyomány így szól: Ha karácsonykor összegyűlnek a régi barátok, és fel elevenítik a régi szép emlékeket, akkor az élet további útja sikeres lesz. 
Harry Ron és Hermione együtt tértek vissza az Odúba, és ott töltötték az újévet is.

Ginevra:

Karácsony és könnyek

-         Harry, hallottad mit kérdeztem? – rivallt rá férjére Ginny.

-         Ó, bocsáss meg, csak hát ez a Hírverő! Egyre jobb, Luna fantasztikusan állította össze a karácsonyi számot, mondjad.

-         Igen, főleg az a mélyinterjú lett nagyon eltalálva a doxykról, de, lenne itt valami fontos. Holnap jönnek haza Albusék az iskolából, arra lennék kíváncsi, hogyan tervezed a szentestét.

Harry megpróbálta megállni, hogy szokásosan Ginny szemeinek bódító hatásába essen, ezért tekintetét ismét a Hírverő decemberi számára irányította.

-         Mondjuk, elhívhatnánk Ronékat, meg Teddyt. Akkor legalább a gyerekek is jól ellesznek. Sipor légy kedves és készíts nekem egy olyan igazi Black féle Lángnyelv whiskyt. – szólt oda az öreg házimanónak, aki éppen a már két órája a teljesen tiszta, csillogó, villogó lépcsőkorlátot sikálta.

-         Máris uram. – bólintott mosolyogva Sipor, kinek társasága, úgy tizenkilenc éve egyre-egyre elviselhetőbb lett.

-         Rendben, szerintem is ez nagyszerű ötlet! Már nagyon hiányoznak Albusék, de nemsokára itt lesznek! – lelkendezett Ginny

-         Nekem is… Te figyelj, akkor akár holnap el is mehetünk az Abszol útra megvenni az ajándékokat. – javasolta Harry

-         Igen, igen én is úgy terveztem! – mosolygott Ginny, s már ki is oldalgott a nappaliból, hogy a konyhában Sipor segítségére lehessen a „lángnyelv whisky ügyben”

***

Az Abszol út macskakövein bandukoló varázslók és boszorkányok el-elámultak az utca gyönyörű dekorációján. A színes fényárban úszó üzletek, a jégvirágok, csillámos ágak, a kristálydíszek, valamint a sűrűn hulló varázshó a Potter család tetszését is elnyerte, főleg Lillyét. A kislány kinyújtott a nyelvét, s várta, hogy megízlelhesse a havat, de természetesen édesanyja rászólt, így más szórakozást keresett. Siporral, kinek fülét piros mikulássapka ékesítette, kézen fogva kergették a Mágikus Menazséria jelenleg szabadon kószáló rénszarvasát.

-         Egész jól megértik egymást. – vigyorgott Harry, miközben bepárásodott szemüvegét törölgette

-         Na, igen, Sipor nagyon megváltozott, én is nagyon megszerettem. Meg egyébként is, Lillynek, most ő a legjobb barátja, Sipor nélkül biztos nehezen viselné, hogy még nincs 11 éves… Na, beszéljük meg, te mit gondolsz, mit vegyünk Jameséknek?

-         Azt hiszem, James megérdemelne, ha nem is olyan márkás, de egy saját seprűt. Rendkívül jó terelő, Hagrid is megírta, és most már a szabályzat sem tiltja, másodiktól lehet saját seprűje a gyerekeknek.

-         Rendben, akkor te intézd el a seprű dolgot, de tényleg ne kerüljön többe 30 galleonnál, de Albus, neki mit vegyünk, ő nem igazán szeret repülni, olvasni igen, de, azt meg inkább ő szereti kiválasztani?

-         Volna egy építő jellegű ötletem…

-         És pedig?

-         Mi lenne, ha Albus megörökölné tőlem a láthatatlanná tévő köpenyt, a Tekergők térképével?  Már úgyis el tudok tűnni, ha nincs nálam köpeny, a térkép meg amúgy is jól jön, ha keres valakit, és ő alapvetően is ilyen típus… - mélázott Harry

-         Lehetőséget szeretnél adni neki az éjjeli kóborlásra? – szegezte neki a kérdést Ginny, de látszott az arcán, hogy ő se találja bolond dolognak az ötletet.

-         Nem, nem dehogy… Illetve igen - vigyorgott -, de nem lenne szép? Biztosan örülne neki, meg amúgy is, én is első roxforti évem karácsonyán kaptam meg a köpenyt, nem mástól, mint Albus Dumbledore-tól. Épp itt az ideje, hogy az örökség tovább szálljon.

Egy végtelennek tűnő pillanatig a két szempár egymásba olvadt, s Harry kérlelő tekintete meggyőzte Ginnyt:

-         Ám legyen. Akkor gyorsan elmegyek Lillynek venni valamit az édességboltban, és negyed óra múlva találkozunk Georgnál, addig, pedig ellátogatsz a Kviddics a javából-ba, oké? – vázolta gyorsan a progamot Ginny.

-         Oké.

 ***

S valóban negyed óra múlva kinyílt a Weasley Varázsvicc Vállalat ajtaja, s betódult rajta a havas kabátokba burkolt kis család.

-         Szevasz, bátyó! – Ginny hatalmas lendülettel ugrott Georg nyakába, aki szintén hasonló lelkesedéssel fogadta húgát és Harryt.

-         Sziasztok, na, megvolt a nagy karácsonyi bevásárlás?

-         Hát nagyjából… - mosolygott Ginny

-         Az jó, Lillyt és Siport hol hagytátok?

-         Ó, ők az előbb még egy elszabadult rénszarvast kergettek, most meg azt hiszem Florean Fotescuenál vannak, egyszóval szórakoznak. – összegezte Harry a helyzetet.

-         Ez remek… Hermionénál voltatok benn? Állítólag egy új pálcán dolgozik, de nekem sajnos nem volt időm átugrani hozzá a héten, most nagy a forgalom.

-         Még nem, de úgy tudom jelenleg nincs is az üzletben, Ron azt mondta, hogy Ollivander elküldte sárkányszívhúrért az Alpokba és holnap jön haza.

De mielőtt még a vidám rokonság tovább folytathatta volna a csevegést Hermione hollétéről, valaki nagy csörömpölés közepette berontott a boltba.

-         Harry, Ginny, Georg nem tudom felfogni, hogy történhetett ilyesmi! Hermionét megsebesítette egy sárkány, most a Szent Mungóban fekszik. Komolyan mondom, kitépem Ollivander összes hajszálát! Hogy juthatott ilyesmi az eszébe, hogy elküldi Hermionét egyedül sárkányszívhúrért! - üvöltözött Ron.

-         Úristen! Most azonnal menjünk oda! A gyerekek?

-         Már mind ott vannak, Albusék is, elhoztam őket a Roxfortból, gondoltam nem probléma…

-         Nem, dehogy.

***

A Szent Mungó Varázsnyavalya és Ragálykúráló Ispotály folyósólyán üldögéltek a Potter és Weasley gyerekek. Albus és James hosszan megölelték anyjukat, apjukat és húgukat, de a szomorú hangulat nem igazán tudott oldódni, mindenki Hermionéért aggódott, aki most egy elkülönített osztályon feküdt, nem lehetett bemenni hozzá. Viszont mégis próbálták valamivel elütni az időt, míg James és Sipor robbantós snapszlit játszottak, addig Albus szüleinek és Lillynek mesélt félévéről.

-         Én nagyon élveztem. Mondjuk James néha lehetett volna jobb fej, de tényleg rendkívüli volt! Hagrid is sokat segített.

-         És kivel barátkoztál össze?

-         Sok mindenkivel jóban voltam, de leginkább Rufus Jordannel, Rosieval és Alice Longbottommal lógtunk együtt. Már most hiányoznak… - élte bele magát a mesélésbe Albus, mikor kinyílt Hermione kórtermének ajtaja, s egy összes szürke hajú, szarukeretes szemüvegű, gyógyító lépett ki rajta.

-         Khm… Kérem, legyenek erősek… Sajnálom, Hermione Jane Granger ma fél tizenkettőkor… meghalt.

A szörnyű csodálkozás, s a tény szíjat hasított a két család lelkén. Ronald üvöltött, Ginny, s a gyerekek zokogtak, Harry arcán csendes könnyek folydogáltak. Ezek már mind felejthető dolgok voltak, csak a fájdalmat érezték, nem is fájdalmat, valami olyasmit, amit le sem lehet írni. S az évek hiába teltek, Ron Weasley és családja már sosem volt vidám, s a karácsony meg főleg nem volt boldog.

 Godric’s Hollow temetőjében egy aprócska fekete kövön ez áll: Hermione Granger, élt 37 évet. Aki világ legokosabb boszorkánya volt. Örökké szeretni fogunk: R. H. R. 

Cissy:

A karácsony ismét beköszöntött, és Harrynek rengeteg dolga akadt. Rengeteg rendbontás történt, összeverekedtek a boltokban az utolsó doboz csokibékán, a nagy tülekedésbe egy öreg boszorkányra ráborult egy kupac üst. Szenteste napján mindig sok riasztás volt.

Míg Harry a varázsvilág rendjéért dolgozott, Ginny otthon készítette a vacsorát. Kész akart lenni nyolc órára, noha tudta, hogy Harry éjfél előtt nem valószínű, hogy hazaér, titokban azért reménykedett, hogy most az egyszer mégis másképp alakul.

Lilly és Albus sokat segítettek a sütésben főzésben, James viszont az egész karácsonyt lerázta magáról, azt mondta utálja, és a nappaliban durcáskodott.

Egyszer csak megszólalt a csengő, amitől Ginny ijedtében elejtette az egész tálca süteményt, amit éppen az asztalra akart tenni.

- Lilly szaladj nyisd ki az ajtót, amíg összeszedem ezeket a sütiket. Biztos Hermione lesz az… – kérte a lányát, aki lelkesen szaladt a bejárathoz. Két vörös copfja csak úgy lebegett utána.

- Csókolóm…- köszönt megszeppenten a küszöbön álló magas, szőke férfinak.

Ginny kihalotta a lánya hangjából a meglepetést, ezért utána sietett. Azonnal felismerte a jövevényt, hegyes álláról és szőke hajáról. A gyomra görcsbe rándult. Vajon mit akarhat itt Draco Malfoy?

- Szervusz Draco. Miben segíthetek? – kérdezte óvatosan. – Lilly, szaladj szedd össze a többi süteményt.

- Szia Ginny! Harry-t keresem. – a hangjában nem volt gúny, ami nem gyakran fordult elő a férfival.

- Sajnos nincs szerencséd. Harry az auror-parancsnokságon van. Nem is hiszem, hogy estig hazahön.

Draco arcán meggyötört kifejezés suhant át, mire Ginny ösztönösen felé nyújtotta a kezét, hogy vígasztalja. Meglepődve tapasztalta, hogy a férfi nem húzódik el, sőt megragadta a kezét, mintegy támaszt keresve.

- Nem tudok segíteni én valamiben? Ha gondolod bejöhetsz, van süti is…

Malfoy szelíden elmosolyodott és bólintott. Letörten követte a lányt, aki ügyetlenül félredobálta a gyerekek szertehagyott játékait. James közben felment Albussal az emeletre robbantós snapszlit játszani, így ketten maradtak a férfival a szobában.

- Draco, mi baj?

- Astoria… Ma reggel …

- Mi történt? – kérdezte Ginny rémülten.

- Scorpius nem volt az ágyában, csupán egy levelet találtam Astoriától, hogy Scorpiust elvitte magával. Azt írta benne, hogy nem vagyok a nevemre méltó, és az ő gyerekét nem hagyja, hogy elrontsam…

- De hát Astoriát nem a Szent Mungóba küldték?

- De igen, teljesen megbolondult. Aztán valahogy mégis elérte, hogy kiengedjék…

- Hát szólj be a parancsnokságra, rögtön hozzájuk kellett volna fordulnod!

- Nem tehettem, ha erőszakosan lépnek fel ellene, ebben az állapotban ki tudja mire vetemedne… Ginny nekem senkim sincs már, csakis a fiam. Nem veszíthetem el őt is…- kék szemeibe könnycseppek gyűltek. Ginnyt mélyen meghatotta Draco apai szeretete.

- Figyelj ide! Akkor megvárjuk Harryt, és kitalálunk valamit. Ígérem Draco segíteni fogok neked. – mondta bíztatóan. – És most gyere, együnk egy kis sütit.

Draco meggyötört arcán ismét mosoly bujkált, és magában úgy döntött, megváltoztatja a véleményét a Weasleykről, mégsem véletlen, hogy aranyvérűek.

Egész nap a kiscsaláddal maradt. Játszott Lillyvel, sakkorzott Albussal, és kvidicsezett Jamesel.

Mikor kipirult arccal bejöttek, a férfi egyenest Ginnyhez sietett, és kivette a kezéből a hatalmas dobozt, amit éppen a szekrénybe próbált erőltetni.

- James nagyon tehetséges játékos. Akárcsak Harry.

- Igen, én is azt hiszem – mondta Ginny.

- Köszönöm szépen, hogy megengedted, hogy maradjak.

- Ugyan…- legyintett Ginny. – Örülök, hogy maradtál. – és ezt nem csak udvariasságból mondta, tényleg így érzett.

- Tudod Harry mindig sokat dolgozik, jó érzés, hogy szenteste másik felnőtt is van idehaza.

- Megértelek – helyeselt Draco. – De eleget sürgölödtél mára, gyere üljünk le egy kicsit a kandalló elé, és mintha a polcon egy üveg lángnyelv wiskeyt láttam volna…

- Hááát…

- Kérlek, jót tenne nekem egy kis alkohol… Ez után az ijedtség után…

- Rendben. Hozok két poharat.

Ginny kipirult arccal szaladt a konyhába… Te jó ég, mi a fene történik itt? Ez volt a legszebb karácsonya azóta, hogy Harryvel összeházasodtak, ehhez nem fért kétség. De vajon szabad e jól éreznie magát Harry nélkül. Nem szeg meg ezzel valamiféle szabályt? És egyátalán mit fog szólni, ha itt találja őket kettesben iszogatni mikor hazaér?

- Ginny! Nem találsz poharat? Segítsek? – kiáltott utána Draco.

- Oh… nem kell, megyek már! – kiáltott vissza a lány.

- Istenem segíts… - motyogta, majd elindult a két pohárral a nappaliba.

Dumbledore:

 Molly Weasley rettenetesen ideges volt ezen a reggelen. Fel alá szaladgált a konyhában, akár egy mérgezett egér. Néha meg-megállt kifújni magát, majd beletúrt őszülő de még enyhén vörösbe játszó üstökébe, s idegesen a tűzhely párkányhoz robogott, ahol a szakácskönyvek sorakoztak. Lekapta a „Sütemény mágia” egy viharvert példányát, s őrült tempóban lapozni kezdte.

Persze nem véletlenül volt Weasley asszonyság ilyen állapotban, hiszen idén a karácsonyra az egész népes családja az Odúba készült. Mind a 6 gyermeke családostul.

Így hát érthető volt, hogy mindennek tökéletesnek kellett lennie. Molly egy egész koboldhadseregnek elegendő finomságot készített, s közben szegény Arthurral kitakarítatta a ház minden zugát. A tyúkólaktól a padlásszellemig, mindennek patyolat tisztának kellett lennie.

7 óra körül elsőként megérkezett George és Angelina az ikrekkel. Fred és Roxanne úgy néztek ki mint két tojás, ha egyikük nem fiú lett volna másikuk pedig lány meg sem lehetett volna különböztetni őket. Harmadévesek voltak a Roxfortban, és hetente küldték a baglyokat, hogy már megint milyen turpisságot követtek el. Gyakran kérdezték tőlük, hogy ha így viselkednek, mégis mi lesz belőlük ha nagyok lesznek de erre csak vidáman annyit feleltek, hogy majd leváltják az öreg Friccset és Mrs. Norrist a Roxfortban. Hiába rázták a fejüket a nagyok, hogy ez aztán a karrier, az ikrek mégis úgy érezték ez lenne a világ legmókásabb munkája. Másodiknak Harry és Ginny futott be három csemetéjükkel. James ujjongva üdvözölte az ikreket, s a puszik elől ügyesen kitérve, kiszaladt velük hógolyózni. Albus csendesen üdvözölt mindenkit, majd leült Mr Weasley mellé a kanapéra. Lilly végigtáncolt a nappalin mindenkinek megmutatva a csodás új tallárját, amit karácsonra kapott, majd Harry karját rángatta, és követelte, hogy had lovacskázzon a térdén. Ginny egy nagy tálca tökös derelyét egyensúlyozva próbálta átverekedni magát a zsúfolásig megtelt nappalin, közben sorra végigölegette a családtagjait. Nagy nehezen átevickélt a konyhába, ahol Molly hatalmas meleg ölelésébe zárta, majd morcosan elvette a tálcát, és tovább zsörtölődött, hogy mennyi dolga van. Ginny nevetve magára hagyta, és előre szaladt üdvözölni az éppen akkor betoppanó Ront és Hermionét.  Hugo és Rosie már be sem jöttek, kinnt maradtak James-ékkel hócsatázni. Bill és Fleur hopporral érkeztek, Charlie pedig tehszrálon. Az utolsó pillanatban még Percy is befutott, persze fennhangon hangoztatta, hogy milyen sok fontos minisztériumi ügyet halasztott el ezért…

A nappali már olyannyira tele volt, hogy a vendégek kezték úgy érezni magukat mint heringek a dobozban, ezért Mr. Weasley mágikusan megnövelte a szobát, így mind kényelmesen elfértek. Nyolckor Molly tálalta a vacsorát, a finom illatok a gyerekeket is becsalták a jó meleg szobába. Havas cipőiket levették az ajtóban, tányért ragattak és elfoglalták a helyüket a szüleik mellett. A szobát tányérok csörömpölése és Celestina Magica bűbájos hangja lengte be. Miután mind végeztek az ebéddel Ginny és Hermione segítettek leszedni az asztalt, az ikreket felküldték az emeletre átöltözni, mivel a vadiúj Weasley pulcsijukon a teljes étlap megtalálható volt. Harry és Ron leültek sakkozni, Albus  és Hugo köréjük telepedett, és bíztatták az apákat. Lilly Rosieval beszélgetett a Roxfortról, és féltékenyen hallgatta az izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket. James eközben összekötötte az alvó Percy cipőfüzőit. Angelina és Fleur a legújabb talárdivatot vitatták meg, szemlátomást mindenki túl elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegye, George szokatlanul csendes. Pedig így volt, csendesen nézte az ablak előtt táncoló hóplyheket, és közben piros fülvédőjét babrálta. Egy bejelentésre készült, ami tudta, hogy az ünnepi hangulatot egy perc alatt el fogja űzni a háztól. Mégis úgy érezte, hogy ezt el kell mondania, meg kell tudniuk. Összeszedte magát, és felpattant a székből. Mindenki felfigyelt a hirtelen mozdulatra, és végre feltünt nekik a fiú sápadt arca is.

Mrs. Weasley egy perc alatt melette termett, és kezébe fogta az arcát.

- George drágám, mi bajod? Csak nem a füled?- ijedezett.

- Nem anya, nyugodj meg.- halványan elmosolyodott, majd így folytatta.

- Fontos bejelenteni valóm van.

A hangja rosszat sejtetett, s mindenki feszülten várta a folytatást. Ginny volt az egyetlen aki tudta, hogy miről lesz szó, így nem csoda, hogy az arca csúf zöldes színt öltött. Harry persze rögtön észrevette ezt, és az ölébe vonta, hogy megnyugtassa. És ekkor megszólalt George.

- A múlt hónapban üzleti ügyben a tiltott rengetegben jártam, eladtam egy halom pajzssisakot a kentaúroknak. Hazafelé tettem egy kis kitérőt, az egykori kedvenc barlangunk felé… - megcsuklott a hangja, de elszántan folytatta. – És akkor láttam meg!

- De miiiit??? – türelmetlenkedtek a gyerekek. Ők azt hitték, hogy ez is valami mese, érdekes történet, a nagyok gyerekkoráról. Mindig is George bácsi tudta a legjobbakat mesélni. De Harry tudta, hogy ez most nem mese. Azt is sejtette, hogy mit láthatott ott George, s a gondolatra a hideg végigfutott a hátán.

- Megtaláltam a feltámadás kövét.

- Ne mókázz George, ilyennel nem illik viccelni! – legyintett Mrs. Weasley.

- Ez nem vicc. Tényleg megtaláltam, ott feküdt, félig belesüppedve a földbe. A nap sugarai egy pillanatig megcsillantak rajta, és így vettem észre. Lehajoltam megnézni, hogy mi az, láttam, hogy egy kő. Értékesnek tűnt, így hát kikotortam a földből és a kezembe vettem…

- De hát miből gondolod, hogy pont a feltámadás köve volt az?

- Abból hogy amint a kezembe vettem elfogott egy különös érzés. Lehet a barlangtól volt, vagy nemtudom, de folyton csak Fred arcát láttam magam előtt…

- Nee…- lehelte Harry. Hermione arca is halottsápadt lett.

- Mond, hogy nem…

- Nem tehetek róla! – fakadt ki George. – Egyszer csak elkezdett pörögni a kezemben, és ott láttam magam előtt őt. De mégsem ő volt. A teste áttetsző, akár egy szellem, és mintha meg sem ismert volna. Egy pillanat alatt elrohant az erdőbe, hiába követtem nem találtam meg.

- George Weasley!! Mit gondolsz magadról, hogy feltámasztod a bátyádat??? Hát ezért neveltelek én???? – sápitozott Mrs. Weasley.

- Erről azonnal szólni kell a mágiaügyi miniszternek! – szólt hivatalosan Percy.

- Álljunk csak meg egy szóra! – szakította félbe a mondókáját Hermione.

- Harry, amikor megidézted a szüleidet, ők megismertek téged ugye?

Harry bólintott, neki is ez járt a fejében. Valami hiba történhetett…

- De hát végülis nincs gáz nem? Ugyis csak George látja őket, más nem… Ugye…?- bizonytalanodott el. És ekkor Ginny felzokogott. Minden szempár ár szegeződött, Harry azonnal mellette termett és a karjába zárta, de a lány elhúzódott.

- Ne Ha-ha-harry!- hüppögte. – E-e-e.ezt el kell mondanom… Tudom, ho-ho-hogy nagyon haragudni fogsz, hogy miért nem mondtam előbb, de amig nem beszéltem Geroge-val azt hittem teljesen megőrültem. Egyik nap mikor boltba indultunk Lillyvel, a bolt előtt egy fényes alak állt. Ahogy közelebb értem, megláttam, hogy ez a szellem… Fred! Lillyt beküldtem a boltba, én pedig közelebb mentem hozzá. Nem szólt egy szót sem, csak nézett és nézett. Kinyújtotta a kezét felém, én is felé nyúltam, de mikor megérintettem, mintha áram szaladt volna végig a testemen.

- Te jó ég… - lehelte Hermione. – Micsoda képessége lett…

- Nem- csóválta a fejét Ginny – Weasley varászvicc termék volt. Aztán megdobált a közért előtti kukákkal, csak úgy tudtam leállítani, hogy megátkoztam – szégyenkezett a lány.

- De hogy lehetséges ez? – dühöngött Ron. – Ennek nem így kéne működnie…

- Nem bizony. – helyeselt Hermione. – Nem tudom mi lehet az oka. Talán… George!

- Igen?

- Nem volt a kőn repedés vagy vágás? Úgy olvastam a mágikus tárgyakon ha sérülés keletkezik nem működnek megfelelően, sőt némely esetben el is vesztik a hatásukat.- darálta Hermione egy szuszra.

- Nem tudom Hermione, mikroszkóp nem volt nálam…- morogta George.

- Khmmm. – köszörülte meg a torkát Ginny. – Elnézést, hogy közbeszólok. Tudom, hogy ti vagytok a nagy nyomozók meg minden, de egy fontos dologról mintha megfeledkeznétek…

- Miről? – kérdezte türelmetlenül Harry, aki még mindig dühös volt egy kicsit, hogy eltitkolta előle a lány a dolgokat.

- Hogy hol van most a kő…

- Tényleg… - csillant fel Hermione szeme. – George, hol a kő?

- Itt a zsebemben – vigyorodott el a fiú.

Átadta a zsebkendőbe bugyolált ereklyét, s mindenki feszülten várta Hermione „diagnózisát”.

Fleur pedig bárhogy is rimánkodtak, hogy maradni szeretnének, felvitte a gyerekeket lefeküdni, mondván ez nem nekik való történet.

Az idilli karácsony ezzel véget ért, átvette a helyét a félelem és az idegesség. Pont, mint 19 évvel ezelőtt…

 Köszönöm a beküldést mindenkinek és ezúton is szeretnék boldog békés karácsonyt kívánni!!!

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2010.08.21. 10:10 Seamus  Ahrawr*-* Ezek anygonjók!:D